Múltunk

Kép

Hövej, a fehérhímzéséről ismert település a szülőfalum. Több, mint negyedszázadnyi időt éltem itt, ahol az asszonyok a család megélhetését a kézimunkázásból befolyt összeggel tették biztosabbá. Még nem voltam tíz

éves, amikor édesanyám először rámát, előrajzolt anyagot, tűt és fonalat

adott a kezembe, s hímezni tanított. Édesapám tragikus halála után gyermekfejjel én is „kenyérkereső” lettem, hiszen nagy örömömre, már az

első kézimunkámat piacra vitték, ahol meg is vásárolták. Szép napok voltak, amikor hosszú téli estéken a petróleumlámpa fényénél, az asztalt körbe ülve varrtuk ismerősökkel együtt a szebbnél szebb kézimunkát. Ekkor már a Háziipari Szövetkezet megrendelésére dolgoztunk.

Egyre bővült a pókozások (lyukhímzések) száma, újabb és újabb minták születtek. A kézimunka iránti kereslet folyamatosan nőtt, még Sztálinnak is készítettünk egy nagy asztalterítőt, amit négyen hímeztünk. Huszonöt éves koromban elkerültem Hövejről, de a hímzést nem hagytam abba. Míg szülőfalumban éltem, általában előre megterveztetett mintákat hímeztünk

ki, ám az idők folyamán már ezt is egyedül készítettem (kezdetben persze

én is kikértem a tapasztaltabbak, így pl.: Pócza Margit véleményét is.)

A kézimunkázás öröme és szeretete egész eddigi életemet végigkísérte.

A bölcsőtől a koporsóig, az élet minden jelentősebb állomásához fűződik munkám, ma már elmondhatom, hogy mindez saját gyűjteményemben is megtalálható. Célom, hogy a modernizációs törekvések során háttérbe

szorult, gyakran „múzeumi” darabként kezelt hímzések a mindennapi használatra is alkalmasak és a tágabb értelemben vett közönség számára is kedveltek legyenek.

Ami pedig igazán örömmel tölt el, hogy mindezt kiállítások keretében

2003-tól az érdeklõdõk elé tárhattam és tárhatom ma is.

Díjaim:

2007-ben Mezőkövesden elnyertem az OKM Kis Jankó Bori-díját.

2008-ban az Országos Textiles Konferencián, Békéscsabán kiemelt első díjat, valamint különdíjat kaptam.

Még ebben az évben elnyertem a Népi Iparmûvész címet.

2010-ben Mezőkövesden OKM Kis Jankó Bori Pályázat 3. helyezését értem el.

2011-ben Magyar Kézmûves Remek-díjat vehettem át Budapesten.

A legnagyobb elismerés, amiben részesültem, hogy 2011. augusztus 18-án megkaptam a Népművészet Mestere címet.

A nagyszülőktől kapott, szemet gyönyörködtető örökséget törekszem-a hagyományt tisztelve- továbbadni azoknak a

diákoknak, nyugdíjas társaimnak, s az érdeklődőknek, akik őszinte csodálattal szemlélik alkotásaimat, s vágynak arra,

hogy maguk is elsajátítsák a höveji fehér hímzést.