Akiről a Csipkeház mesél
A Hegykői Csipkeház a legszebb vallomás egy anyának, aki minden örömét és bánatát belehímezte gyönyörű alkotásaiba. Szigehty Istvánné, született Anda Erzsébet emlékére lánya hozta létre az állandó kiállítást. Közel 250 eredeti höveji csipke van a házban, egytől egyig Bözsi néni munkája.
- Hövej, a fehérhímzéséről ismert rábaközi település, a szülőfalum. Több, mint negyedszázadnyi időt éltem itt, a faluban, ahol az asszonyok a család megélhetését a kézimunkázásból befolyt összeggel tették biztosabbá. Még nem voltam tíz éves, amikor édesanyám először rámát, előrajzolt anyagot, tűt és fonalat adott a kezembe, s hímezni tanított. Édesapám tragikus halála után gyermekfejjel én is „kenyérkereső” lettem, hiszen nagy örömömre, már az első kézimunkámat piacra vitték, és meg is vásárolták - emlékezett dolgos életének első fejezetére az 1929. június 8-án született Bözsi néni. Akkor még nem sejthette, hogy hosszú életének állandó kísérője lesz a tű és az organza. Ahogy azt sem, hogy Kis Bori-díjas Népi Iparművész, kétszeres díszpolgár, a Népűvészet Mestere lesz.
De menjünk sorjában!
Anda Erzsébet gyermekfejjel ült tehát először a ráma mellé, először, hogy özvegy édesanyját segítse a család eltartásában, később viszont már az alkotás öröme vitte ujjait. Hövejen született, s mivel ma már csak azok a csipkék nevezhetők valóban hövejinek, amiknek hímzői a faluban születtek, ennek később ebből a szempontból is különös jelentősége lett.
"Szép napok voltak, amikor hosszú téli estéken a petróleumlámpa fényénél, az asztalt körbe ülve varrtuk ismerősökkel együtt a szebbnél szebb kézimunkát. Ekkor már a Háziipari Szövetkezet megrendelésére dolgoztunk. Egyre bővült a pókozások (lyukhímzések) száma, újabb és újabb minták születtek. A kézimunka iránti kereslet folyamatosan nőtt, még Sztálinnak is készítettünk egy nagy asztalterítőt, amit négyen hímeztünk. Huszonöt éves koromban elkerültem Hövejről, de a hímzést nem hagytam abba. Míg szülőfalumban éltem, általában előre megterveztetett mintákat hímeztünk ki, ám az idők folyamán már ezt is egyedül készítettem" - írta visszaemlékezéseiben a 2021-ben, 92 éves korában elhunyt Bözsi néni. A kézimunkázás öröme és szeretete egész életét végigkísérte.
S micsoda élet volt az! Az első szerelem, ami Hövejről fiatalasszonyként Agyagosszergénybe vitte, s amit nem hagyott el azután már csak rövid időkre. Húsz hónap boldog házasság után azonban egy kislánnyal a karján maradt özvegy, de a fájdalom és a küzdelem éveiben is ott volt keze ügyében a csipke. Később révbe ért második férje oldalán, kislánya, majd fiacskája is született, de a tragédiák vissza-vissza tértek hozzá. Kisfia nem sokkal születése után, nagylánya fiatalon hunyt el, majd el kellett temetnie második férjét is. Talán a sors akarta kárpótolni a sok fájdalomért Erzsi lányával, aki mindent megtett azért, hogy édesanyját mosolyogni lássa. Az ő ötlete volt az első kiállítás, a versenyekre való benevezés, s ő hozta létre a Csipkeházat is. A visszajelzések, a díjak Bözsi nénit újabb és újabb alkotásokra ösztönözték, nem is tette le a tűt már élete végéig.
A rendkívül szorgalmas, tehetséges és szeretetteljes asszonynak az emlékére létesült a Hegykői Csipkeház, ami bearanyozta Bözsi néni utolsó éveit. Egy helyre kerültek évtizedek óta őrzött csipkéi, amiknek társai a világ számtalan pontján díszítik ismeretlenek otthonait is. A Csipkeház lánya tiszteletadása, de mementó egyben minden anyának és nagymamának, akiknek dolgos keze és mosolya feledhetetlen. Az igényesen felújított majd' 150 éves ház őrzője is egy letűnő világnak, ami után mégis sokan vágyakozunk.
Jöjjön el hozzánk és tekintse meg A pólyától a szemfedélig című állandó kiállításunkat, üljön le néhány percre a tisztaszobában és vegyen egy nagy levegőt a ház mögötti fűszerkertben, ahol a Fertő felől érkező szellő táncoltatja a leveleket...