Ha ünnep, akkor mindennek szépnek és tisztának kell lennie, így sok helyen előkerülnek ilyenkor a legszebb alkalmakra tartogatott kézimunkák, a höveji csipkék is. Elődeink nagyszombaton gyakran tartottak keresztelőket, akinek volt, természetesen csipkés pólyába, réklibe öltöztette kisgyermekét, de a kendőkön, sapkákon, gallérokon is megjelentek a legszebb hímzések.

Húsvétvasárnaphoz kötődik az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, a kosárban kalácsot, bárányhúst, tojást, sonkát és bort vittek. Akinek volt, az persze, hogy a hófehér, hímzett terítővel díszítette a kosarát! A húsvéti bárány egyébként Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi, a tojás pedig az újjászületést. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk húsvétkor a főtt tojásokat; ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el az ünnepi ételeket, és mindig hazataláljanak.

A húsvéthétfői hagyományokat sokszorosan átszövik a népi vallásosság által teremtett szokások. Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás és a díszes, festett, hímes tojás ajándékozása. Utóbbin gyakran feltűnnek - és soha nem mennek ki a divatból - a csipkemotívumok.

Az ünnepi asztalt is szokás a legszebb terítővel borítani, a tojások, sütemények kosárkáiban is ott lehetnek a kézimunkák, de a lányok, asszonyok ünnepi öltözetének is dísze volt és dísze ma is a csipke.

A Hegykői Csipkeházban ugyan hétköznapokon is több mint 250 különböző höveji csipkét látni, húsvét ünnepére viszont az állandó kiállítás darabjai is kiegészülnek különlegességekkel. Többek között régi húsvéti képeslapok minitárlatával, különleges régiségekkel, újabb csipkecsodákkal és persze a tavasz virágaival.